Ameddig van remény...

1954. Egy New Orleans-i ház halljában színes társaság gyülekezik. Nagyon különböznek és 15 éve nem találkoztak, mégis úgy köszöntik egymást, mintha testvérek volnának. Egy közös vonásuk van: mindannyiukat Zsigmond testvér fogadta be, amikor utcagyerekként kallódtak a város nyomornegyedében. Most egyikük felolvassa Zsigmond testvér levelét, amelyben arról tájékoztatja őket, hogy a Jukatán fészigetre utazott, hogy megtérítse az ott élő Kokoma törzset. „A Kokoma törzs azonban szeleburdi népség, és nem fogadja barátsággal a fehér embert, ezért könnyen lehet, hogy már érkezésem napján megölnek. De nem bánom. Hiszen ha meghalok, csak egy hóbortos vénembert veszít a világ. Ha viszont meghallgatják tanításaimat, akkor egy egész néppel lesz gazdagabb Isten országa. Úgy rendeztem, hogy ezt a levelemet akkor kapjátok meg, ha egy év után se térek vissza a Jukatánról. Tehát amikor ezeket a sorokat olvassátok, én már valószínűleg halott leszek. Mégse búsuljatok, hiszen Én döntöttem így, és bennem béke van.” Hőseinket nem győzi meg a levél Zsigmond testvér haláláról, ígyhát elutaznak a Jukatánra, hogy megkeressék őt. Ám ott nem csak a dzsungel veszélyeivel és a félelmetes kokomákkal kell szembenézniük, hanem a közéjük férkőző bizalmatlansággal, rivalizálással, széthúzással, sértettséggel. De amikor ezeket legyőzik, nagyobb ajándékot kapnak, mint amire valaha számítottak: igazi közösséggé válnak, és kiderül, hogy Zsigmond testvér nem csak jószívű szerzetes, hanem bűvész is, aki trükkjeivel Isten akarata szerint formálja a sorsokat.